A repülőgépek megjelenésével szinte egy időben megjelentek a légi akrobaták, akik produkcióikkal kápráztatták a közönséget. Kezdetben áthúzások, meredek zuhanások, hirtelen emelkedések és nagy bedöntésű fordulók jelentették a show-t. Az akkori gépek szerkezete mást nem is nagyon engedett. 1912-ben az egyik katonai hatóság kinyilvánította, hogy a „ 20 foknál meredekebb fordulók vétele egyértelmű az öngyilkossággal”. Ez a „szakértői nyilatkozat” azonban nem zavarta a pilótákat. Egyre jobban döntögették repülőgépeiket és lassan rájöttek, hogy a kormányszervek hatásai bizonyos bedöntésen túl jelentősen megváltoznak. Lehet, hogy véletlenül, de az is lehet, hogy tudatosan a francia Egoud 1913 szeptember 1-én hátára fordította a repülőgépet és elsőnek a világon hátonrepülést mutatott be a közönségnek. Alig néhány nappal később Nyeszterov orosz pilóta bemutatja a looping-ot ,azaz a bukfencet, majd ezt követően kipróbál még néhány, akkor elképzelhetetlen figurát.


Pegaud szeptember 21-én már az orsókat mutatja be nézőinek és néhány hónapon belül a pilóták között valóságos műrepülési láz tör ki. Ehhez erősen hozzájárult egy új technikai találmány az ejtőernyő tudatos alkalmazása, használata mely fokozta a pilóták biztonságérzetét.Később az 1. világháborúban rohamos fejlődésnek indult a repülőipar. Egyre masszívabb sárkányszerkezeteket alakítottak ki, melyek már alkalmasak voltak a légiharcok során fellépő nagy terhelések elviselésére, ezzel együtt műrepülő figurák repülésére is. 1915-ben a német Immelman légiharc-gyakorlás közben alkalmazza a bukófordulót, mely évtizedekig az ő nevéről elnevezett műrepülő-figuraként vonul be a köztudatba. 1916 augusztusában Gooden angol pilóta repülőgépével tudatosan végrehajtja a dugóhúzót és felismeri, hogy ezt a repülési helyzetet a gép, túlhúzott helyzetból, önműködően előidézheti. Kidolgozza a dugóhúzóból való kivétel módját, és ez elterjed az összes repülőkörökben. Így alakulnak ki az egyes műrepülő-figurák, melyek nagy része az első világháború légi harcaiban a vadászrepülők manőverezési taktikája lett. Hamarosan elkezdődtek a szervezett versenyek. Távolsági, sebességi, magassági és természetesen  a leglátványosabb, a műrepülő is. Kié a legszebb bukfenc, a legszebb dugóhúzó?

Napjainkra letisztultak a szabályok. Nemzeti, Európa és Világbajnokságokat rendeznek vitorlázó, motoros és néha még vadászgépekkel is. A magyar versenyzők rendszerint a világ legjobbjai közt állnak a dobogóra. Az értékelésnél egyetlen nagy probléma van.  Sportbírák döntenek, az alapján, amit látnak. Szubjekív megitélésű döntéseket hoznak, hasonlóan a jégtánchoz vagy a tornához. Az esetenként 6-8 bíró pontszámait számítógépre viszik mely egy bonyorult képlet segítségével kiküszöböli az esetleges részlehajlás, rossz indulat vagy tévedés lehetőségét. Ennek ellenére sokszor maradnak kételyek a versenyzőkben. 

A pilóták a bajnokságokon előre megtervezett gyakorlatokat  repülnek végig, amit komplexumnak nevezünk. Ezt a zsűri állítja össze különböző nehézségű figurákból. A végrehajtás egy kocka alakú légtérben történik, melynek minden oldala 1000 méter hosszú. Az ebből való kilépés büntető pontokkal jár. A bírák  a figurák pontosságága mellett értékelik a harmóniát és a helyezkedést is.

Több versenyszámban mérik össze a tudásukat a pilóták.

-Q program:
A motoros műrepülő versenyek első (selejtező) versenyszáma.

-Ismert kötelező program: 
A bajnokságot megelőzően, akár hónapokkal korábban  elérhető és így jól begyakorolható mindenki számára.

-Szabadonválasztott program:
Szigorú keretek között, de mindenki  saját magának állíthatja össze.

-Ismeretlen kötelező program:
Általában ez a legizgalmasabb, hiszen a versenyzők röviddel a felszállás előtt kapják kézhez.

Minden programban hirdetnek eredményt és természetesen a három program eredményéből  az összetett legjobbak is a dobogóra kerülnek.

A pontozásról néhány szóban:

Különböző nehézségű figurák vannak. Ezeknek a figuráknak van egy alap pontértéke (koeficiense). A figurákat egyesével pontozzák a bírák, melyekre 0 és 10 pont között adhatnak. Nézzünk két példát:

Egyszerű bukfenc. Pontértéke 8. A bíró lát kis hibákat a formájában, pici szárnybillegést, igy 0 és 10 pont között 6.5 pontra értékeli a figura végrehajtását. A két értéket összeszorozzák, ez jelen esetben 52 pont.

Bukfenc tetején egész dobott orsó. Pontértéke 30. A bíró majdnem hibátlannak látja a pilóta manőverét, így 9 pontot ad. Eszerint ez a nehéz figura 270 pontot hozott a versenyzőnek.

A 10-12 figurából álló gyakorlat (komplexum) végén összeadják a pontokat,  computer átfésüli majd kiadja az eredményt.    
  

A Magyar motoros műrepülés  története és eredményei: